Néhány napja mondtad éppen,
Mikor írsz már verset nékem?
Isten bizony igazad van,
Hisz már elég régen írtam.
Írjak verset Teneked?
Szeretem a feneked!
A feneked és minden részed!
Illatodtól vagyok részeg!
Mosolyod is úgy imádom!
Érintésedet kívánom!
Hogy hátam vakard, alig várom.
Szóval csíplek, Édes Párom!
Szeretem a szemed fényét!
Lelked jó és kedves lényét.
Ha durcás vagy, azt is csípem.
Bizony így van, Édes Szívem!
Egy éve, hogy együtt vagyunk.
Együtt rezdül szívünk, agyunk.
Tudod, jó nekem melletted…
Életem nyugodttá tetted.
Érzem, Te is szeretsz engem!
Ettől bizony jó a kedvem!
Minden percben ölelnélek,
Simiznélek, becéznélek!
Van úgy, nótára fakadnék,
Vagy éppen csendben maradnék.
Hisz jó Veled éjjel-nappal!
Adnék csókot, száz kalappal!
Nem csak adnék, hanem adok,
Hiszen én is visszakapok
Tőled nyomban, tán még többet!
Látod, ez növeli a kedvet!
Maradjunk hát, Édes Párom
Egymásnak még sok-sok nyáron!
Meg még ősszel, ja és télen!
Így jó nekünk, én úgy vélem!
Azt szeretném, ha majd egyszer
Velem együtt megöregszel,
Akkor is, majd kéz a kézben
Legyünk együtt békességben!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése