trallala-trallala, trombitál a nép
pezsgővel durrantgat, vedeli a lét.
Józan ész messze jár, konfetti eső
hull az égből mindenütt, lágyan repdeső
idegen, rossz szomszéd, mind kebelbarát,
hiszen önzetlenül kínálja borát
e napon feledd el búdat, bánatod
hisz az öröm jobb barát, ezt beláthatod
feledd most, hogy a nyűg a nyakadon ül,
légy vidám most őszintén, ottan legbelül
a torkod dalt zengjen, nem baj ha hamis,
dobhártya reped tőle, tegnap is, ma is.
Légy hát ma önfeledt, fújd a trombitád
jövőre elhúzzák, ne félj, a nótád!
Az a dal, higgy nekem, nem fog tetszeni
véred szívják, fejed fogják szétrepeszteni.
De ez még messze van, most dalolj, igyál,
a jövőtől e napon még ne nagyon rinyálj
Január meghozza a macskajaját
akkor örülj hogyha tudsz, kedves jó barát!
Annó Nimus
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése