Kis Erzsikém, Drágaságom…
Merengek a távolságon…
Tested melegére vágyom…
Egyedül fekszem az ágyon…
Téged lefoglal a drupál…
Nékem „nemzetiség” dukál…
Könyvírásra adtad fejed…
Csak hétvégén segíthetek…
Ezerszer jutsz az eszembe…
Naponta, és nem hetente…
Távolságot mi fent tartja,
A világot is az forgatja…
Beszélünk mi telefonon,
G-mailen és a skype-on
Mind e közben be jó lenne
Ha kezed kezembe lenne.
Vitatkozhatnánk takarón,
Kezem a hátadon, vakarón,
Vállamon a kispárna,
Odabújásra várna.
Kapcsolócska pörög, forog,
Samaci meg folyton morog,
Drágaságom, ebből mit látsz?
Hisz másodpercenként váltsz.
Nem nyavalygok, nincs is okom,
Hiszen érzem, látom, tudom,
Hogy minket nem befolyásol
Mert csak testben vagyunk távol!
Mert e nyolcvan kilométer
Minden nappal, minden héttel
Közelít egy időszakot
Hol együtt töltünk minden napot!
Te! Ne rifére menjünk
Ha majd utazni lesz kedvünk!
Oda majd csak másodjára,
Hisz nem kell már pénz a szobára!
Olyan helyre menjünk majd el,
Hol pénzt költhetünk este, reggel!
Ingyen hotel… kinek kellhet?
Hisz ilyet mindenki nyerhet!
Igaz? Én kis drágaságom!
A szombatot nagyon várom!
Hazamegyek, átölellek,
És még a sejhajod is megharapom párszor!!
Ez nem rímelt, de igaz! Ja!
Csók Erzsike Drágaságom!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése