Nyuszi szalad át a réten,
Adj egy csókot, hogyha kérem!
Ha nem kérem, akkor is adj,
Engem csók nélkül sose hagyj!
Adok én is, százat, ezret,
Midig érzek hozzá kedvet!
Ezt a verset azért írtam,
Mert rímjeimmel már nem bírtam.
Átadom hát, Neked Szívem,
Hisz még marad így is rímem.
Nem is egy, és nem is három,
Elhiszed ezt, édes Párom?
Ha nem hiszed, ölbe kaplak,
Ágyra teszlek, megharaplak,
És hogy ebből bizton tanulj,
Olyan is lesz, hogy jujujujj!
S most, hogy így rád ijesztettem,
Rímjeimet berekesztem.
Tovább most nem ijesztgetlek,
Ja, még annyit, hogy szeretlek!
Ez most itt az utóirat,
Hisz több rímem már nem maradt.
És rím nélkül írhat bárki,
Pusszantalak, Vörös Márti!
