Bozsóka mondóka

Bozsóka, Zsóka,

Ő bizony nem róka,

Hanem inkább kiskutyus,

Kedvence a maci hús

Nem is mackó, malacka,

Bekapja egy falatra,

Kilukadt a bordája,

Majdnem kifolyt a mája,

Mája és a tüdeje,

Mi lesz így most üvele?

Visszaharap, puszilgat,

Bozsóka meg sikongat

A védelme hatásos,

Keze, lába villámgyors,

Nem éri el Malacka,

Bármennyire harapna!

Békén hagyja Őkelmét,

Inkább nézi a tévét.

Nézi ám, de mi haszna,

Zsóé a kapcsolócska

Amikor Zsó elaludt,

Mackó végre hozzájut

Hozzá jut, de mi haszna,

„Vedd egy kicsit halkabbra”

Így ér véget az este,

Vállamon egy fejecske,

Messze, jár, már álmodik

S az én szívem eltelik

Boldogsággal, örömmel,

(Bár nem vakart körömmel),

Ezt a békét, nyugalmat,

Őrizzük, mint jutalmat!

Vigyázzunk rá, becses kincs!

Sok embernek ilyen nincs!

Nekünk van, hát legyen így:

Én Tebenned, s Te bennem higgy!

Folytatnám még sokáig,

De elértünk Budáig,

Így a többi verssorom

Néhány csókkal pótolom!