Viszony

Fura dolog verset írni…

A lelkedet szóra bírni…

Amit érzel, szárnyal vadul!

Itt a betűk ejtik rabul.

Van egy kapocs, láthatatlan..

Van egy érzés, mondhatatlan..

Mégis, bennünket egyé tesz

Ettől közös jövőnk szebb lesz.

Szebb lesz… vajon mit mond e szó?

Amit érzünk, nem mondható

el szavakkal. Hiszen tudjuk,

benső lényeinket látjuk.

S mi ott bent van, a lelkünkben,

Hogy én vagyok, s Te vagy nékem,

És ez fordítva is igaz,

Mindkettőnknek ez a vigasz.

Hisz a mindennapok terhe

Tudjuk, rárakódik erre.

S a szavak, néha bizony,

Nem tudják, hogy ez a viszony

Kettőnk között bonthatatlan!

Hisz a szomjunk olthatatlan

egymás iránt. Míg ez ott benn

szilárdan él, minden rendben.

A szavakra vigyáznunk kell,

Ne dobáljuk, mert a reggel

Akkor szép, ha mosolyogva

Várhatunk az egész napra

Az este is legyen békés!

Nem kell, csak egy apró lépés

Egymás felé. Olyan mindegy,

Ki teszi meg. Mindkettő? Egy?

Úgyhogy Kisdágaságom, aggyál

Csak egy puszit gyorsan! Nnna!