Eszperente vers

Eszperente vers Kedvesemnek, Berzsebetnek

Lehet, nem vers, de eszemet serkentve ezen nyelven

szerkesztem eme remeket, szerelmemet zengve Neked.

Kedvesem! Nemes szervem, mely nedvet kerenget testemben rendszeresen,
Veled, s szerelmeddel telve verdes.

Nem lehet elfelednem kedves tested, lelked.
Szereteted, szerelmedet megleltem.
Ezzel kelek, ezzel fekszem. Lehetetlen elzengenem ezeket teljesen.

Szeretlek ezen percben, rengeteg hete, 1+1+1+1+1 esztendeje.

Szeretlek, s ezt lehetetlen rendesen elzengenem. Nem lehet.

Kellesz nekem, veled kerek rendszerem!
Veled meglelem csendem, s kedvem.

Egemen Te jelzed, merre menjek. Vezeted eme embert.

Reggel, s este ezerszer melengeted lelkem szerelmeddel.

Te jelented nekem e megfejthetetlent: szerelem.

Szeretlek, Kedves Berzsebetem!

Szilveszter

trallala-trallala, trombitál a nép

pezsgővel durrantgat, vedeli a lét.

Józan ész messze jár, konfetti eső

hull az égből mindenütt, lágyan repdeső

idegen, rossz szomszéd, mind kebelbarát,

hiszen önzetlenül kínálja borát

e napon feledd el búdat, bánatod

hisz az öröm jobb barát, ezt beláthatod

feledd most, hogy a nyűg a nyakadon ül,

légy vidám most őszintén, ottan legbelül

a torkod dalt zengjen, nem baj ha hamis,

dobhártya reped tőle, tegnap is, ma is.

Légy hát ma önfeledt, fújd a trombitád

jövőre elhúzzák, ne félj, a nótád!

Az a dal, higgy nekem, nem fog tetszeni

véred szívják, fejed fogják szétrepeszteni.

De ez még messze van, most dalolj, igyál,

a jövőtől e napon még ne nagyon rinyálj

Január meghozza a macskajaját

akkor örülj hogyha tudsz, kedves jó barát!

Annó Nimus

Nyolcvan kilométer…

Kis Erzsikém, Drágaságom…

Merengek a távolságon…

Tested melegére vágyom…

Egyedül fekszem az ágyon…

Téged lefoglal a drupál…

Nékem „nemzetiség” dukál…

Könyvírásra adtad fejed…

Csak hétvégén segíthetek…

Ezerszer jutsz az eszembe…

Naponta, és nem hetente…

Távolságot mi fent tartja,

A világot is az forgatja…

Beszélünk mi telefonon,

G-mailen és a skype-on

Mind e közben be jó lenne

Ha kezed kezembe lenne.

Vitatkozhatnánk takarón,

Kezem a hátadon, vakarón,

Vállamon a kispárna,

Odabújásra várna.

Kapcsolócska pörög, forog,

Samaci meg folyton morog,

Drágaságom, ebből mit látsz?

Hisz másodpercenként váltsz.

Nem nyavalygok, nincs is okom,

Hiszen érzem, látom, tudom,

Hogy minket nem befolyásol

Mert csak testben vagyunk távol!

Mert e nyolcvan kilométer

Minden nappal, minden héttel

Közelít egy időszakot

Hol együtt töltünk minden napot!

Te! Ne rifére menjünk

Ha majd utazni lesz kedvünk!

Oda majd csak másodjára,

Hisz nem kell már pénz a szobára!

Olyan helyre menjünk majd el,

Hol pénzt költhetünk este, reggel!

Ingyen hotel… kinek kellhet?

Hisz ilyet mindenki nyerhet!

Igaz? Én kis drágaságom!

A szombatot nagyon várom!

Hazamegyek, átölellek,

És még a sejhajod is megharapom párszor!!

Ez nem rímelt, de igaz! Ja!

Csók Erzsike Drágaságom!

Futik a perc

Futik a perc és futik az óra,

Alig marad időnk néhány jó szóra.

Pedig a lefekvést én már alig várom,

Mikor a szerelmem karjaimba zárom

Zsótündérem olyan édes,

Mint a friss méz, az a lépes.

Sejti ezt egy jó nagy medve,

S nyalakodni támad kedve!

Ad is puszit minden jóra,

Tenyérre és mellbimbóra.

És a sok-sok puszi után,

Oda csókol, hosszan, puhán,

Hol a combok rejtekében

Szunnyad a kéj, szunnyad mélyen.

Mackó feje előbukkan,

Bajsza hegyén mézcsepp csillan,

Zsótündérnek fincsi méze

Maradt ott a kéj hevébe.

Karácsony

Elcsitult az utcazaj,

A fán gyertyák égnek,

Éljétek e Karácsonyt

Békésnek és szépnek.

Hétköznapok várjatok,

Most az Ünnep ébred!

Szálljon Áldás Rájatok,

Gazdag, Szép Új Évet!