Nyuszi szalad....

Nyuszi szalad át a réten,

Adj egy csókot, hogyha kérem!

Ha nem kérem, akkor is adj,

Engem csók nélkül sose hagyj!

Adok én is, százat, ezret,

Midig érzek hozzá kedvet!

Ezt a verset azért írtam,

Mert rímjeimmel már nem bírtam.

Átadom hát, Neked Szívem,

Hisz még marad így is rímem.

Nem is egy, és nem is három,

Elhiszed ezt, édes Párom?

Ha nem hiszed, ölbe kaplak,

Ágyra teszlek, megharaplak,

És hogy ebből bizton tanulj,

Olyan is lesz, hogy jujujujj!

S most, hogy így rád ijesztettem,

Rímjeimet berekesztem.

Tovább most nem ijesztgetlek,

Ja, még annyit, hogy szeretlek!

Ez most itt az utóirat,

Hisz több rímem már nem maradt.

És rím nélkül írhat bárki,

Pusszantalak, Vörös Márti!

Mikor írsz már verset nékem?

Néhány napja mondtad éppen,

Mikor írsz már verset nékem?

Isten bizony igazad van,

Hisz már elég régen írtam.

Írjak verset Teneked?

Szeretem a feneked!

A feneked és minden részed!

Illatodtól vagyok részeg!

Mosolyod is úgy imádom!

Érintésedet kívánom!

Hogy hátam vakard, alig várom.

Szóval csíplek, Édes Párom!

Szeretem a szemed fényét!

Lelked jó és kedves lényét.

Ha durcás vagy, azt is csípem.

Bizony így van, Édes Szívem!

Egy éve, hogy együtt vagyunk.

Együtt rezdül szívünk, agyunk.

Tudod, jó nekem melletted…

Életem nyugodttá tetted.

Érzem, Te is szeretsz engem!

Ettől bizony jó a kedvem!

Minden percben ölelnélek,

Simiznélek, becéznélek!

Van úgy, nótára fakadnék,

Vagy éppen csendben maradnék.

Hisz jó Veled éjjel-nappal!

Adnék csókot, száz kalappal!

Nem csak adnék, hanem adok,

Hiszen én is visszakapok

Tőled nyomban, tán még többet!

Látod, ez növeli a kedvet!

Maradjunk hát, Édes Párom

Egymásnak még sok-sok nyáron!

Meg még ősszel, ja és télen!

Így jó nekünk, én úgy vélem!

Azt szeretném, ha majd egyszer

Velem együtt megöregszel,

Akkor is, majd kéz a kézben

Legyünk együtt békességben!

Valentin napra

Vallomás

Jókedvedben Veled nevetek

Zápor-zivatarban ernyőd lehetek.

Fényes szivárvány vagy felhős egemen

Egész tiszta lényed őrülten szeretem!

Lehet ború, lehet vihar

szerelmünk szivárványa

a felhőn is átragyog

megaranyoz minden napot

amit a sors nekünk adott

Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám vezetett

s örömem, bánatom megoszthatom veled!

Volt már részünk együtt örömben, bánatban,

S hogy egymáshoz tartozunk, tagadhatatlan.

Szeretem, ahogy kezed kezemet óvón vezeti,
s én érzem lelked rezdüléseit.

Bozsóka mondóka

Bozsóka, Zsóka,

Ő bizony nem róka,

Hanem inkább kiskutyus,

Kedvence a maci hús

Nem is mackó, malacka,

Bekapja egy falatra,

Kilukadt a bordája,

Majdnem kifolyt a mája,

Mája és a tüdeje,

Mi lesz így most üvele?

Visszaharap, puszilgat,

Bozsóka meg sikongat

A védelme hatásos,

Keze, lába villámgyors,

Nem éri el Malacka,

Bármennyire harapna!

Békén hagyja Őkelmét,

Inkább nézi a tévét.

Nézi ám, de mi haszna,

Zsóé a kapcsolócska

Amikor Zsó elaludt,

Mackó végre hozzájut

Hozzá jut, de mi haszna,

„Vedd egy kicsit halkabbra”

Így ér véget az este,

Vállamon egy fejecske,

Messze, jár, már álmodik

S az én szívem eltelik

Boldogsággal, örömmel,

(Bár nem vakart körömmel),

Ezt a békét, nyugalmat,

Őrizzük, mint jutalmat!

Vigyázzunk rá, becses kincs!

Sok embernek ilyen nincs!

Nekünk van, hát legyen így:

Én Tebenned, s Te bennem higgy!

Folytatnám még sokáig,

De elértünk Budáig,

Így a többi verssorom

Néhány csókkal pótolom!

Viszony

Fura dolog verset írni…

A lelkedet szóra bírni…

Amit érzel, szárnyal vadul!

Itt a betűk ejtik rabul.

Van egy kapocs, láthatatlan..

Van egy érzés, mondhatatlan..

Mégis, bennünket egyé tesz

Ettől közös jövőnk szebb lesz.

Szebb lesz… vajon mit mond e szó?

Amit érzünk, nem mondható

el szavakkal. Hiszen tudjuk,

benső lényeinket látjuk.

S mi ott bent van, a lelkünkben,

Hogy én vagyok, s Te vagy nékem,

És ez fordítva is igaz,

Mindkettőnknek ez a vigasz.

Hisz a mindennapok terhe

Tudjuk, rárakódik erre.

S a szavak, néha bizony,

Nem tudják, hogy ez a viszony

Kettőnk között bonthatatlan!

Hisz a szomjunk olthatatlan

egymás iránt. Míg ez ott benn

szilárdan él, minden rendben.

A szavakra vigyáznunk kell,

Ne dobáljuk, mert a reggel

Akkor szép, ha mosolyogva

Várhatunk az egész napra

Az este is legyen békés!

Nem kell, csak egy apró lépés

Egymás felé. Olyan mindegy,

Ki teszi meg. Mindkettő? Egy?

Úgyhogy Kisdágaságom, aggyál

Csak egy puszit gyorsan! Nnna!

Asszem....

Asszem…

Mióta ismerlek, folyton Rád gondolok.

Tudod, hogy ez nem is olyan rossz dolog?

Testem-lelkem szerelmedre éhes!

Asszem, hogy szeretlek, Édes!

Hogy együtt legyünk, én már alig várom!

Hisz tudom, érzem, Te vagy az én párom!

Hiányodtól két szemem nedves..

Asszem, hogy szeretlek Kedves!

Ha nem látlak, az a nap oly hosszú..

Minden óra, minden perc hosszú!

Ha nem vagy velem, nekem az borzasztó!

Asszem, szeretlek, édes Zsó!

Ha velem vagy, ha magamhoz ölellek,

Ha simogatlak, (mit oly nagyon kedvelek)

Ha együtt vagyunk, minden perc kincset ér!

Asszem, szeretlek, Zsótündér!

Boldog mosolyod, ha szemembe nézel,

Itt bent, legbelül sohasem vész el!

Forró csókodra nincs is rímem!

Asszem, hogy szeretlek, Szívem!

Imádom illatos, bársonyos bőrödet,

Azt a szerelmes, jóságos lelkedet!

Nem tudom mért imádlak oly nagyon,

Csak az tudom, hogy ez tény, Csillagom