Fura dolog verset írni…
A lelkedet szóra bírni…
Amit érzel, szárnyal vadul!
Itt a betűk ejtik rabul.
Van egy kapocs, láthatatlan..
Van egy érzés, mondhatatlan..
Mégis, bennünket egyé tesz
Ettől közös jövőnk szebb lesz.
Szebb lesz… vajon mit mond e szó?
Amit érzünk, nem mondható
el szavakkal. Hiszen tudjuk,
benső lényeinket látjuk.
S mi ott bent van, a lelkünkben,
Hogy én vagyok, s Te vagy nékem,
És ez fordítva is igaz,
Mindkettőnknek ez a vigasz.
Hisz a mindennapok terhe
Tudjuk, rárakódik erre.
S a szavak, néha bizony,
Nem tudják, hogy ez a viszony
Kettőnk között bonthatatlan!
Hisz a szomjunk olthatatlan
egymás iránt. Míg ez ott benn
szilárdan él, minden rendben.
A szavakra vigyáznunk kell,
Ne dobáljuk, mert a reggel
Akkor szép, ha mosolyogva
Várhatunk az egész napra
Az este is legyen békés!
Nem kell, csak egy apró lépés
Egymás felé. Olyan mindegy,
Ki teszi meg. Mindkettő? Egy?
Úgyhogy Kisdágaságom, aggyál
Csak egy puszit gyorsan! Nnna!
